ESZEI SZERENCS

Eredeti változat

vissza

Rendelõintézet

A SZERENCSI RENDELÕINTÉZET

A RENDELÕINTÉZET TÖRTÉNETÉRÕL

Szerencs város és környéke mintegy 60 000 lakójának régi igénye volt, hogy olyan vizsgálatok miatt, amelyek ambulánsan elvégezhetõk, ne kelljen Miskolcra bejárni. Egy beteg ember számára az utazás úgy fizikailag, mint pszichésen nagyon megterhelõ, magát a betegséget is negatív irányban befolyásolja.

Ilyen indíttatásból a Szerencsi Városi Tanács 1984-ben megalapította a Rendelõintézetet, melynek irányítása az akkori mûvelõdési egészségügyi- és sportosztályhoz tartozott. Maga a rendelõintézet önálló egységként szervezte a terület alapellátását, szakellátását, anya- és gyermekvédelmi munkáját, és 1985-tõl szervezett Gazdasági Hivatal révén a Bölcsõde, a Közegészségügyi Járványügyi Szolgálat és az Öregek Napközi Otthona gazdasági tevékenysége is ide tartozott.

A rendelõintézet – egymástól aránylag távollevõ – három épületben fogadta a betegeket.

Beinduláskor az alábbi szakrendelések mûködtek:

Kezdetben túlnyomórészt részfoglalkozású orvosok jártak ki Miskolcról, de a város tíz szolgálati lakást építtetett folyamatosan, illetve a már rendelkezésre álló négy szolgálati lakásuk meglétével lehetõvé vált az orvosok letelepítése és teljes munkaidejû foglalkoztatása.

Az alapellátásban négy körzeti orvos, két körzeti gyermekorvos, három körzeti fogorvos dolgozott, ezzel együtt központi orvosi ügyelet mûködött, melyhez tíz orvosi körzet tartozott 24 000 lakossal. 5 évvel ezelõtt másutt még csak tárgyaltak róla, mi már vállalkozásnak átadtuk az orvosi ügyelet mûködtetését.
Az alapító okirat a egészségügyi ellátás koordinálását, mûködtetését az intézmény vezetõjére bízta.

1985-ben a betegforgalom 81 815 fõ volt.
Szerencs városa 1988-ban a Megyei Tanács segítségével az idõsek éjjel-nappali ellátására 220 ágyas szociális otthont alapított, melynek területén kijelölte az újonnan felépítendõ 30 munkahelyes rendelõintézetet.
1990. augusztus 23.-án az akkori népjóléti miniszter, dr. Surján László adta át az új járóbeteg-szakellátást szolgáló új épületet. Ennek felépítésében az akkori Városi Tanács és személyesen Magda Gábor polgármester úr döntõ szerepet játszott.
A pénzügyi alapok megteremtéséhez 50 millió forint értékben lakossági kötvényt bocsátottak ki.
Méltatlan lenne ha nem emlékeznénk meg az akkori megyei fõorvosról Dr. Szabó Istvánról. Helyben a tervezés Dr. Budaházy Emil, a kivitelezés Dr. Argay László igazgatók nevéhez kötõdik 1991-ig. azóta én vezetem az Intézetet. Akkor azt mondták, hogy ideiglenesen bíznak meg, mivel kétpólusú egészségügyi modellben nincs helye a szakrendelõknek…
Ennek megfelelõen módosították az alapító okiratot és létrehozták az Egyesített Szociális és Egészségügyi Intézetet. Az ESZEI hatáskörébe tartozott minden szociális és egészségügyi tevékenység, ami a város területére terjedt ki.

1991-tõl fokozatosan bõvült a szakellátás. Az addigi szakrendelések, melyeket részfoglalkozásban láttak el, késõbb fõfoglalkozásként, teljes óraszámban (heti 30 orvosi óra) álltak a betegek rendelkezésére.

Profilbõvítésre is sor került:

1992-tõl tovább bõvült a szakellátás, a négy háziorvosi rendelõ és egy gyermek-háziorvosi rendelõ vállalkozási formában kezdte meg mûködését.
Az alapellátás koordinálást az Önkormányzat az Intézetünkre bízta. A vállalkozási szerzõdések megkötése kapcsán minden orvossal sikerült békésen megállapodni, elszámolni. Több dolgozó nem kívánt kimenni a vállalkozó orvossal (háziorvosok, üzemorvos, ügyelet, fogorvos) õket itt az intézetben elhelyeztük, tehát senki t nem hagytunk magára, mindenkinek gondoskodtunk a munkahelyérõl.
Voltak vitás ügyeink dolgozókkal pl. ügyeleten éjszaki pótlékok kérdése, illetve 3 alkalommal fegyelmi ügyek. De házon belül sikerült megoldanunk, így munkaügyi bírósághoz nem kellett fordulni egyszer sem. Az érintettek elfogadták a helyi döntéseket.
Új szakellátások:
Amikor az egészségügy átalakulása kapcsán bizonyos szolgáltatások veszélybe kerültek, és átmenetileg nem finanszírozták õket (sport orvoslás, foglalkozás-egészségügy és MSZSZ-ek), intézetünk azokat akkor is sajáterõbõl mûködtette, majd amikor stabilizálódott a helyzet, s az egészségügyi vezetés belátta ennek szükségességét, megkaptuk rá a finanszírozást.
Az intézet elsõk között vállalta fel a foglalkozás-egészségügyi feladatokat majdnem száz cégtõl (Szerencs város és környékén), így jelentõs bevételre tettünk szert, amit fejlesztésre fordítottunk.

Olyan érdekeltségi rendszert alakítottunk ki, melyben motivált volt az orvos, nõvér és az alkalmassági vizsgálathoz szükséges társszakmát végzõi is.

1996-tól beindult a szakrendeléseknél a vállalkozási forma, pl. sebészet, majd fokozatosan több szakrendelés kezdett mûködni ebben a formában. Jelenleg tizenkettõ élõ vállalkozási szerzõdésünk van (sebészettõl az ortopédián keresztül a gyermekgyógyászati MSZSZ-ig, van példa minden területre). Az OEP szerzõdés, és a terület ellátási kötelezettsége az Intézeté.
Az itt dolgozó szakorvosok szabadfoglalkozású vállalkozóként dolgoznak, vagy gazdasági társaságot alapítottak, s a bevétel után kapják a részarányos díjazásukat. Ezzel érdekelté tettük õket a betegellátásban. Az Intézet biztosítja a szakdolgozókat, a rendelõt, eszközt, mûszert, gyógyszert, informatikát. Tehát a mûködtetés itt maradt. Azóta ezeken a helyeken nincs reklamáció, javult a betegek elégedettsége. Míg korábban mi kerestük az orvosok kegyeit, manapság mi válogathatunk a pályázók közül annak ellenére, hogy a gazdasági feltételeket a menedzsment szabja meg.

A közalkalmazotti státuszból a vállalkozási formába való váltás szigorúan az orvos személyes döntésén alapul. Az intézetvezetés valamennyi orvosának felajánlja a lehetõséget, de sokan a közalkalmazotti biztonságról nem kívánnak lemondani (pl. szemészet, nõgyógyászat, labor, bõrgyógyászat)

Jelenleg mûködõ szakellátásaink és szolgáltatásaink:

Az 1999. évi betegforgalom 139 141 fõ volt, a napi átlagforgalom 589 fõ.
Hogyan változott a kapacitásunk 5 év alatt?
Az intézet különbözõ pályázatokon vesz részt, melyek (amennyiben sikeresen végzõdnek) a saját bevételeinkkel együtt, fedezetet nyújtanak nagy értékû mûszereink, illetve eszközeink cseréjének finanszírozásához. (1997-ben 20 millió forint értékû mûszerfejlesztés történt, melyet pályázat útján nyertünk).
A saját erõt az Önkormányzat mindig biztosította. Jelenleg a 15 éves rtg. berendezést szeretnénk lecserélni
Intézetünk vezetése mindig nagy gonddal ügyelt arra, hogy az orvosaink, szakdolgozóink a kor növekvõ elvárásainak megfelelõen, minél magasabb tudásszinttel rendelkezzenek.
Óriási tapasztalatot szereztünk az 1988-1993 között intézetünk szervezésében a WHO által jegyzett és felügyelt „alapellátási modell-program” végrehajtásával. Ennek kapcsán több dolgozónk külföldön volt és ebbõl két orvos kandidált.
Gondokról keveset beszéltem, a problémákat szeretnénk elfelejteni, s csak a szép emlékek maradna meg. De 1993. Február 23-át nem törölhetjük ki, akkor a szélvihar ledöntette a kazánház kéményét. Az intézet a – 10 C0 mellett fûtés nélkül maradt., s a 220 fõ idõs gondozott még békésen elvolt, mi azonnal válság stábot alakítottunk, s azon voltunk, hogy elhelyezzük õket estig, mire lehûl a levegõ. Minden dolgozó a város számos intézménye megmozdult, s este 7-re elhelyeztünk mindenkit. Ez katasztrófa helyzet volt, az országos médiák óránkénti jelentéseket kértek, s a megyei válságstáb Dr. Sedlák Mária vezetésével felállt.
A helyi ÁNTSZ-szel rendszeres szakmai továbbképzéseket szervezünk az alapellátás részére, illetve a szakmán túl a megtépázott szakmai és emberi kapcsolatok helyreállítására. Szakdolgozóink részére kihelyezett továbbképzéseket tartottunk: „Ápolás minõségéért”, „Hospice, Ápolási Etika” témakörökben. A kihelyezett továbbképzések elõnyei, hogy helyben vannak és könnyen elérhetõek a környezõ falvak egészségügyi dolgozók számára is.

Az intézetvezetés koncepciója a magas szintû szakmai elvárások teljesítése, melyhez igyekszünk anyagi segítséget is nyújtani, arra is van példa, hogy aki nem felel meg az elvárásoknak, attól megváltunk.

A munkán túl közös kulturális és sportprogramokkal szeretnénk az intézet dolgozói között, jelenleg is meglévõ jó kollektív szellemet fenntartani. Az egészségügyi dolgozók részére az év egyetlen napja, a „mi napunk” a Semmelweis nap, melyet szakmai és kulturális programokkal színesítünk, és lehetõség szerint anyagi juttatást is biztosítunk. (2000. július 1.-jén minden dolgozó egyhavi jutalmat kapott).
Rendezvényeinket az Orvosi Kamarával vagy az EDDSZ helyi szervezetével rendezzük.
Kétévente bált szervezünk az egészségügyben dolgozók részére. A mûsort saját dolgozóink nyújtják, melyben az aktuális témákat dolgozzák fel vidám elõadásban.

Nagyobb lélegzetû kirándulásokat szerveztünk nemcsak belföldön – pl. Jósvafõ-, hanem Olaszországban és a Magas-Tátrában is.

Dolgozóink részére hetente van lehetõség aerobic tornára, félévente túrázásra, illetve színházlátogatásra.
Éveken át nyelvtanfolyamokat biztosítottunk kedvezményesen (angol, német), aminek megkoronázásaként öten egy hétig londoni nyelvstúdióban bõvíthették az addig megszerzett tudásukat. Honnan vannak erre anyagi eszközök? Az intézetvezetés az üzleti partnerek felajánlásait a dolgozók ilyen irányú támogatására fordítja.

1993-ban alapítványt hoztunk létre, mely rendezvényeket és a dolgozók továbbtanulását támogatja. Tervezzük a tevékenysége kiszélesítését a beteg vagy tartósan egészség-károsodást szenvedett egészségügyi dolgozó számára. A 90-es évek elején próbáltunk telefonos lelkisegély-szolgálatot szervezni városunkban (pszichológus, pszichiáter és családgondozó vett részt), de érdektelenség miatt megbukott. Lehet, hogy elõreszaladtunk?

A testvérvárosi kapcsolatok keretében több orvosunk járt tapasztalatcserén – Németországban, Szlovákiában, Malchinban, Rozsnyón és Luxemburgban.

A város egészségügyében végzett kimagasló munkájukért a következõket jutalmazta a Képviselõtestület:
2000. évben financiális okok miatt a város önkormányzata a szociális otthont átadta a megyének, de a lakók – mivel egy telepen vagyunk – továbbra is élvezik szolgáltatásainkat.

Annak ellenére, hogy egy-egy szakrendelésünk ráfizetéses, hogy a lakosságnak ne kelljen utaznia, továbbra is fenn kívánjuk azokat tartani.

STRATÉGIAI ELKÉPZELÉSEINK

A mai egészségügyi intézményben a nõvérnek nemcsak „ajtónyitogató” szerepe van, hogy a beteget behívja, a recepteket „megfejelje”, utána elköszönjön tõlük, hanem egész más módon kell kommunikálnia, mélyebben kell ismernie a betegeket, korszerû egészségügyi mûszereket kell tudnia kezelni, érteni kell a számítógéphez, a feszültségeket kell tudnia oldani, alkalmazkodnia kell a megváltozott igényekhez.

A korszerû egészségügy emberközpontú legyen, mely teljesen más kommunikációs módszereket igényel, mint a korábban belénk idegzõdött rendszer. Át kell alakulnunk, mivel a körülöttünk lévõ világ is átalakult; a szakmai, etikai, emberi vonatkozások megváltoztak.

Ha az intézmény nem képes az innovációval lépést tartani, ha nem vagyunk képesek orvosainkat, nõvéreinket átalakítani szemléletben, mentalitásban, könyörtelenül elbukunk, és a környék betegei más intézménybe mennek.

Mik a prioritások?

A mûszerfejlesztés az elsõ számú feladatunk, második az informatikai fejlesztés, harmadik feladatnak az ehhez szükséges megfelelõen képzett szakemberek biztosítása. Ahhoz, hogy a rendszer jól mûködjön, ki kell dolgoznunk az új, Európában is elfogadott ISO 9002 a minõség biztosítási rendszert.
A nemzetközileg ismert koncepciók közül, hozzánk az angol minta áll a legközelebb, mert mi is fogyasztó (beteg) orientált egészségügyet kívánunk kialakítani. Ennek megvalósítását a helyi egészségügyi vezetés feladatává tesszük, hiszen a terület specialitásait, sajátosságait ók ismerik valamint a tulajdonos önkormányzat részérõl ezen személyek a számon kérhetõk!
Az egészségügyi kormányzat jelenleg is dolgozik a járóbeteg-szakellátás átalakításán, állandó kapcsolatban állunk a társintézetekkel, és ugrásra készen várjuk az új jogszabály, illetve a miniszteri koncepció megjelenését.
Intézetünk vezetését és szakorvosait egyaránt a privatizáció módja és annak kivitelezése érdekli. Mivel jelenleg álláspont és döntés nincs e kérdésben, csupán vágyainkat tudjuk megfogalmazni.
A járóbeteg-ellátás szakorvosai jobb egzisztenciát és stabilitást várnak az új privatizációs törvénytõl. Mindezt természetesen úgy akarjuk megvalósítani, hogy a figyelem és a tevékenységünk középpontjában a beteg áll, ez a szolgálat csak az õ problémájára figyel, és õt akarja meggyógyítani.

Akkor, amikor az anyagi érdekeltséget, mint fõ motivációs tényezõt a média is elõtérbe helyezi, nehéz elhitetni a betegeinkkel, mi csupán „öntudatból”, hippokratészi eskü alapján gyógyítunk, de meg kell próbálnunk. Utalnék Németh László egy bölcs mondására, amikor azt mondja: „A gyógyítónak azért kell pénzt adni, hogy ne pénzért gyógyítson”.

Ez az üzenet nem a betegeknek szól, hanem az OEP-nek és az egészségügyi kormányzatnak.

Ha a biztosító által megfelelõ értékben történik a szakorvosi munka finanszírozása, akkor lehetünk elégedettek, és akkor elvárhatjuk a gyógyítóktól, hogy a paraszolvenciát visszautasítsák.

Az intézetvezetés álláspontja az, hogy a privatizáció kapcsán nem engedjük „kimazsolázni” a jobban fizetõ szakrendeléseket és ezzel hagyjuk megbuktatni a kevéssé rentábiliseket.

Szeretnénk, ha a már kialakított összes szakrendelés együtt, egymást segítve a betegeink érdekében tudna jól mûködni. Szerencs város önkormányzata – mint tulajdonos -, akkor lesz elégedett és biztos abban, hogy az intézményét jól mûködteti, ha a betegtõl és az itt élõ lakosoktól pozitív visszajelzéseket kap. A minõséggel az intézet biztosítja a stabil piacon maradását, versenyképességét.
Én köszönöm minden munkatársamnak , kollégámnak az eddigi munkáját, a városi vezetésnek, hogy „hagyott” minket dolgozni, s fejlesztéseinket támogatta. Ez komoly dolog , mert vannak olyan települések, hogy a szakmai döntéseket, politikai alapokon akarják megoldani! Abból pedig csak rossz sülhet ki!

Intézetünkhöz tartozik a Gondozási Központ és a Családsegítõ és Gyermekjóléti Szolgákat.